Hogyan neveljünk rendszerető gyereket?
- írta: Peitli Csilla
- 2013.04.04
Ha a rendrakás és a takarítás sokszor még felnőtt fejjel is nyűg, akkor képzeljük el, hogy a mindig izgága és ezernyi dologgal foglalkozó csemeténknek milyen nehéz lehet saját kis kuckóját rendben tartani. Könnyítsük meg a dolgát!
Ha a rendrakás és a takarítás sokszor még felnőtt fejjel is nyűg, akkor képzeljük el, hogy a mindig izgága és ezernyi dologgal foglalkozó csemeténknek milyen nehéz lehet saját kis kuckóját rendben tartani. Könnyítsük meg a dolgát!
Nem kérdés, hogy a lakást rendben kell tartani. A takarítás jó esetben nem csak a nők dolga, a tapasztalat mégis azt mutatja, hogy ránk hárul a dolog oroszlánrésze. Anyaként azonban nemcsak a környezetünk tisztán tartásáért felelünk, hanem gyermekeink neveléséért is, aminek része, hogy rendszeretetre tanítsuk őket.
VAN, AMIT NEM ÁRT KORÁN KEZDENI
Már az egész pici babának is mondhatjuk, mutathatjuk, hogy mit csinálunk: elpakoljuk a kisruhákat a szekrénybe, föltesszük a mesekönyvet a polcra, mindent a helyére rakunk, hogy szép rend legyen. Később bevonhatjuk őt is, feladatokat adhatunk neki: hozza ide a kislapátot, ha sepregetünk, adogassa a tiszta ruhát a kosárból, ha teregetünk. Idővel pedig legyenek saját feladatai: vigye le a szemetet, pucolja meg az előszobai tükröt, pakoljon be a mosogatógépbe. A cél nem az, hogy ő takarítsa ki a lakást, de arra törekedjünk, hogy az általa használt helyiségeket maga után rendben tartsa: ágyazzon be reggelente, legyen mindig rend a játékai között, ügyeljen a vécé tisztaságára.
AZ IDŐZÍTÉS FONTOSSÁGA
Örök (bár nehezen betartható) igazság, hogy egy csatatérré változó szobát sokkal nehezebb rendbe tenni, mint ha mindent a helyére tettünk volna rögtön a használat után. Ne várjuk meg, hogy felhalmozódjanak a földön játékok, mindig azonnal rakjuk el azt, amivel már nem játszunk, persze a gyerekkel együtt. Ha látja a jó példát, bízhatunk benne, hogy később magától is rendet tart majd.
REND A LELKE MINDENNEK
Az elpakoláshoz persze fontos megmutatni a gyereknek, hogy minek hol a helye. Ha nem szeretnénk utána pakolni, idejében tanítsuk meg, hogy a kabátnak a szekrényben, a könyvnek a polcon, a játéknak pedig a megfelelő dobozban a helye. Jól tesszük, ha bevonjuk őt is a játéktárolók vásárlásába, így még személyesebbnek érzi majd őket, és nagyobb eséllyel kerülnek a dolgok tényleg a megfelelő helyre. A különféle plüssökhöz és egyéb játékszerekhez ideálisak a könnyen tisztán tartható átlátszó műanyag rekeszek, de a ruhákhoz is kisebb ruhatároló szetteket alakítsunk ki, ahol mindennek megvan a maga helye.
MUTASD, NE CSAK TANÍTSD
Az elméleti tanítás mellett a tartós sikerhez a legnagyobb segítség az, hogy a gyerek a szülőt utánozva tanul meg bizonyos dolgokat. Ha tőled is azt látja, hogy mindent a helyére teszel, hogy nem hagyod gyűlni a rumlit és a koszt, akkor számára is ez válik majd természetessé. Vond be őt a háztartási munkákba is, így veled együtt játszva lesheti el a fortélyokat, és nem érzi majd feleslegesnek a mindennapi teendőket.
KÉSZÍTS FALINAPTÁRT
A környezet tisztán tartása mellett van egy ennél is fontosabb megtanulnivaló: a személyes higiénia. A rendszeres és helyes kézmosás, fogmosás és a vécézési szokások elsajátítása hosszadalmas folyamat, és ebben az esetben még nagyobb szükség van a következetességre. Hogy biztos ne maradjon ki semmi a napi rutinból, Candi Wingate, egy amerikai dadaközvetítő szolgálat elnöke azt javasolja, hogy készítsenek a szülők olyan falinaptárat a fürdőbe, melyben bejelölhetik a kívánt feladatokat és azok idejét. A gyerekek aztán ragaszthatnak matricákat a megfelelő helyre, ha megcsinálták, amit az ábra mutat, így számukra is játékossá válik a fürdőszobai tisztálkodás.
HAGYD, HOGY A HIBÁKBÓL IS TANULJON
Ha már minden tudásodat átadtad a gyerekednek, már csak annyi a dolgod, hogy következetesen megköveteld tőle a tanultak betartását. Ne ellenőrizd mindennap, ne erőszakoskodj, és főleg ne rakj helyette rendet, mert így azt látja majd, hogy nem bízol benne. Hagyj neki teret! A szobája legyen az ő felelőssége! Bátorítsd a rendben tartására, arra, hogy vigyázzon a saját holmijára, de ez legyen az ő dolga. Hogy mivel ösztönzöd a gyereket, az a habitusodtól függ. Egy nő például azt mesélte, hogy mostani rendmániája annak köszönhető, hogy gyerekkorában a szülei teljesen az ő hatáskörére bízták a szobáját és a cuccait. Ha valamelyik játékát eltörte, nem vettek neki újat, de extra házimunkával kereshetett annyi zsebpénzt, hogy vegyen magának másikat. Ha pedig nem volt kedve takarítani, akkor ő tapasztalta meg, milyen egy elhanyagolt szobában lakni. Hamar megtanulta hát, hogy a saját érdeke, hogy vigyázzon közvetlen környezetére.
