Profilom 2018. január 21. Vasárnap - Ágnes

Vivicitta – Egy újdonsült félmaratonfutó beszámolója


Április második vasárnapján megrendezték a Telecom Vivicittá városvédő félmaratont, amely rekordot döntött! Még egyik éveben sem futottak ennyien. A rajthoz sok kezdő félmaratonista is felsorakozott, köztük én is, hogy kihúzhassam a bakancslistámról a 21 kilométeres táv megtételét. Tapasztalatok, tippek, megfigyelések azoknak, akik teljesítenék a lehetetlennek tűnő feladatot.

Tizenkét perccel a rajt előtt futok be, sokan már fel is sorakoztak a számlálóhoz, mások bemelegítenek, nyújtanak, rajtszámot tűznek ki a pólójukra. Egy villámbemelegítés után beállok a csoportomba – az egy kilométert hat perc alat futó ötösbe. A szervezés precíz, pontosan fél tízkor elindulnak az elsők, és néhány perc múlva a hátul álldogálók – lassabbak – is futni kezdenek. Meg kell mondjam, csúszásra számítottam, így nem is volt időm felfogni, hogy a megmérettetés elkezdődött, máris előzgetni kezdtem és néztem, ahogy előznek mások. 

Ismerem már annyira a testem, hogy tudjam, szüksége van két kilométerre, mielőtt felébred, és teljesít, így aztán a Margit-híd lábáig szenvedés volt út, de a rakparton már bemelegedve szántottam az aszfaltot.  Egyedül a frissítőállomásoknál lassítottam egy pohárka hideg vízért, és a tizedik kilométeren – a Szabadság-hídnál – már úgy éreztem: igazi szuperhős vagyok. 

A problémák a parlament környékén kezdődtek, amikor az útvonal letért a rakpartról, és a házak között szlalomoztunk. Szerencsére gyorsan visszatértünk a folyó mellé, és bár az utolsó három kilométert olyan lassan tettem meg, hogy szinte hátrafelé haladtam, a rajthoz érés pillanata megérte a szenvedést.

Utólag úgy gondolom, a félmaraton az a táv, ami még halandók számára is elérhető teljesítmény. Persze kell hozzá kitartás, kemény felkészülés és akarat, de megéri.

Tippjeim, tanácsaim:

- Ne fuss egyedül! Lehetőleg együtt készülj valakivel, és ha az edzést nem is csináljátok közösen, a verseny napján legyen melletted valaki. Nekem szerencsém volt, a társam pontosan három alkalommal rángatott ki pillanatnyi elmezavaromból a verseny alatt.

- Ha gyenge a térded, bokád, fáslizd be. Tényleg rengeteget segít a támasztásban, és ilyen távon már nem mindegy, mi tart össze.

- A töltőállomásokon ne edd vagy idd túl magad. Lesz víz, banán, esetleg ISO ital vagy szőlőcukor. Annyit vigyél a szervezetedbe, hogy meg se érezd. Nagyon nehéz tele hassal teljesíteni.

- Figyelj a légzésre. Banális, de hihetetlenül fontos, különösen az emelkedőknél. Én nem figyeltem erre a Margit-hídnál, öt perc kötelező séta lett az eredménye.

- Hagyj időt a felkészülésre. Én utólag látom igazán, hogy felkészületlenül vágtam neki – hozzáteszem, nem az én hibám volt, egy baleset miatt kimaradt két hét. Ha nem adsz magadnak elég időt, feszített tempóval készülsz majd, ami ahhoz vezet, hogy a futás kötelesség, és nem élvezet lesz. Azt tényleg ne akard!

- Ne mérd az időd. Ez csak az én személyes heppem, de a verseny napján ne mérd az idődet, csak idegesíteni fog, ha nem úgy teljesítesz, ahogy akarsz az első pár kilométeren, és eltűnhet a móka a futásból. Próbáld élvezni a versenyt, nem mindennap fordul elő, hogy hozzád hasonló elkötelezett sportolókkal futhatsz együtt.

- Előző nap egyél szénhidrátot szénhidráttal. Én imádtam a töltőnapot, és hidd el, szükség van a glikogén raktárak feltöltésére. A verseny előtt viszont már ne egyél sokat, lassan felszívódó szénhidrát fehérjével párosítva tökéletes választás.

Írta: Nagy Kitti
További cikkek a szerzőtől
 Facebook