Üzenet kontra telefonhívás
- írta: Peitli Csilla
- 2013.05.16
Gyakran használjuk a rohanó világ kifejezést, és szinte már észre se vesszük, ha a temérdek elfoglaltságra hivatkozva halogatjuk a régóta esedékes találkozókat. De vajon tényleg a szélsebesen pörgő világ a hibás, vagy mi nem vagyunk képesek a programjaink közül választani?
Gyakran használjuk a rohanó világ kifejezést, és szinte már észre se vesszük, ha a temérdek elfoglaltságra hivatkozva halogatjuk a régóta esedékes találkozókat. De vajon tényleg a szélsebesen pörgő világ a hibás, vagy mi nem vagyunk képesek a programjaink közül választani?
Kilépünk az utcára, és hirdetésekkel bombáznak. Kinyitjuk az újságot, és kis színes hírek kavalkádja tárul elénk. Felmegyünk az internetre, és ablakot nyitunk a világra. Kuponokkal és kihagyhatatlan ajánlatokkal csábítanak a gombamód szaporodó netes vállalkozások, a facebookon és a twitteren barátaink életébe nyerhetünk azonnali bepillantást, de mindeközben hol vagyunk mi? Igazán ezt akarjuk? Megállunk akár csak egy pillanatra is, hogy elmélyedjünk valamiben, vagy a felületes átfutás után már ugrunk is a következő érdekességre?
A világ változik. Ez tagadhatatlan tény. Alig pár éve még a mobiltelefon is kuriózumnak számított, az internet luxusnak, az SMS-t csak hírből ismertük. Voltak viszont tartalmas és hosszú telefonbeszélgetések barátokkal, rokonokkal. Felhívtuk egymást suli után, ha elhívott a kiszemelt fiú egy buliba, vagy csak láttunk valami izgalmasat a tévében. Ma már hiába van mindenkinek mobilja (akár több is), ezek a beszélgetések javarészt eltűntek. A gyors és azonnali információátadás vette át a helyét a minőségi eszmecserének. A találkozókat már nem telefonon, hanem e-mailben vagy SMS-ben fixáljuk. Ha csevegni támad kedvünk, ott a chat a közösségi oldalakon és a chat szobákban, vagy segítségünkre siet a skype. A telefon talán az utolsó, ami eszünkbe jut, ha mesélnivalónk van a másik számára.
Úgy tűnik, a hosszú telefonbeszélgetések ideje (örökre?) lejárt. Vajon csak az árak miatt hanyagoljuk ezt a formáját a kommunikációnak, vagy egyszerűen már nincs időnk egymásra? Tényleg egyszerűbb hosszú SMS-t írni, mint felhívni valakit? A sokszor félremagyarázható írásos szöveg, a megannyi rövidítés és emotion egyenértékű lenne a személyes interakcióval? A világ változik. De haladás közben muszáj a jó dolgokat is magunk mögött hagyni?
