Profilom 2018. január 20. Szombat - Fábián, Sebestyén

Anyák napja felnőtt fejjel


Anyák napjára már óvodás korban gondosan készülünk. Képeslapot hajtogatunk, kézlenyomatot csinálunk és verset mondunk anyukánk kedvéért – talán még azt sem tudjuk pontosan, miért. De ahogy egyre idősebbé válunk, úgy tanuljuk meg fokról-fokra igazán értékelni édesanyánk szeretetét, és szép lassan belső igénnyé válik hálánk kimutatása. De mit ajándékozzunk, ha már kinőttünk a kézzel készített könyvjelzők korából?

A legjobb ajándék – szerénytelenül állíthatom – mi magunk vagyunk. A szülő-gyerek kötelék a felnőtté válás során természetesen jelentősen átalakul, megszűnik a korábbi függő-tanító viszony, hogy helyére egy egyenrangú, jó esetben baráti alapú kapcsolat léphessen. Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy egy anyuka mindig is anyuka marad.

Élhetünk már évek óta saját háztartásban, saját családunk körében, biztosak lehetünk benne, hogy édesanyánk féltő szeretete oda is elkísér. Anyák napja közeledtével szenteljünk hát időt arra, hogy megköszönjünk neki azt a sok szépet és jót, amit az évek során kaptunk tőle. 

Ha más városba, esetleg más országba vetett a sors, akkor se felejtsük el felhívni őt, ez a csepp figyelmesség igazán mindenki idejébe belefér. Ha pedig megtehetjük, mindenképpen személyes találkozót szervezzünk, akár a testvérekkel közösen, akár kettesben. Irány egy wellness klub vagy egy kellemes gyógyfürdő, de akár egy közös pedikűr közben is megpihenhetünk, hogy átbeszélhessük a világ dolgait.

Sokszor a megfeszített mindennapok sodrában már az is elég, ha megállunk egy pillanatra és egymás felé fordulva kiülünk egy napfényes parkba csevegni, vagy ha egy nagy pohár latte macchiato mellett felidézzük a vidám gyerekkori történeteket. 

Nem kell drága ajándék, elég egy őszinte mosoly és egy kis figyelmesség: az együtt töltött minőségi idő mindennél fontosabb. Közös programmal és odafigyeléssel adjunk hálát a sok törődésért és egyúttal élvezzük ki, hogy anyukánk ünneplése közben egy kicsit mi is gyerekké válhatunk újra. Mert mindegy mennyire vagyunk felnőttek és önállóak, egy szeretetteljes anyai ölelés mindig bearanyozza a napot.

Írta: Peitli Csilla
További cikkek a szerzőtől
 Facebook