Szépségtippek a történelemkönyvből – A reneszánsz és a viktoriánus kor
- írta: Nagy Kitti
- 2014.06.21
A szépség nagy erény, korszaktól függetlenül. Elődeink is mindent megtettek azért, hogy megfeleljenek az aktuális szépségideálnak. De vajon mit tanulhatunk tőlük?
A szépség nagy erény, korszaktól függetlenül. Elődeink is mindent megtettek azért, hogy megfeleljenek az aktuális szépségideálnak. De vajon mit tanulhatunk tőlük?
A reneszánsz idején az ideális nő arca fehér volt, vörös ajkakkal és csillogó, szőke hajjal. A nők nem féltek az arcszínük érdekében fehér ólomérchez nyúlni, ami fejfájást, rosszullétet okozott, esetenként őrülettel, halállal végződött használata. A hajuk kiszőkítésére citromot használtak. Bár sok őrültségre hajlandóak voltak a szépségért, egyes módszereik még ma is működnek: puha arcbőrért keverj össze kenyérmorzsát és tojásfehérjét, áztasd egy napig ecetbe, és használd pakolásként.
A viktoriánus korra jellemző vallásosság miatt a sminket csak a prostituáltak és a színésznők engedhették meg maguknak. Nagy erény volt ellenben a fehér, hibátlan bőr: a nők kesztyűkkel, napernyőkkel védték magukat a naptól. Ebben az időszakban terjedtek el az első arckrémek. A smink tehát az ördög eszköze volt, az igazán előkelő nők „csupán” nagyon vigyáztak bőrükre.
