Emlékeztető: van még romantika a Földön
- írta: Nagy Kitti
- 2013.01.13
Vajon él a Földön olyan ember, akiben nem kezd halk torokköszörülésbe a kötelező cinikus álarc mögé szorított romantikus énkép, ha a végtelen óceánról esik szó? Ezek a némaságra ítélt érzékeny emberek mind egy kis házra vágynak egy hatalmas szikla tetején, melynek vad hullámok nyaldossák a lábát. A Sagan Piechota Architecture stúdió csapata ezt a dédelgetett álmot váltotta valóra.
Vajon él a Földön olyan ember, akiben nem kezd halk torokköszörülésbe a kötelező cinikus álarc mögé szorított romantikus énkép, ha a végtelen óceánról esik szó? Ezek a némaságra ítélt érzékeny emberek mind egy kis házra vágynak egy hatalmas szikla tetején, melynek vad hullámok nyaldossák a lábát. A Sagan Piechota Architecture stúdió csapata ezt a dédelgetett álmot váltotta valóra.
Bár némileg nagyobb méretekkel. 2008-ban készült el a San Franciscó-i rezidencia Otter Cove néven. A ház tökéletesen ötvözi az ízléses megoldásokat és a megszelídített, ám titkon tomboló természetet, hiszen kőfalaival beleolvadni látszik a sziklába, melynek a tetejére épült.
Ugyanakkor kecses, S-alakú vonalaival, faburkolattal, hatalmas ablakokkal és rengeteg fénnyel igyekszik kompenzálni ezt a komorságot. Az elhelyezés lehetővé tette az alsó szint egy részének földbe süllyesztését, valamint egy elképesztő udvar kialakítását.
A keleti rész elrejtve a világ szeme elől, intim környezetet teremt, míg a nyugati szárny a Csendes-óceánra néz, mellyel olyan látványt nyújt, amivel ember nem tud szolgálni. A kilátás elképesztő volta miatt az építészek a falak számát a minimálisra csökkentették, helyette ablakokkal váltottak bérletet a természet soha be nem záró múzeumába.
A rezidencia felső szintjén négy hálószoba fürdőszobával, egy vendégek számára fenntartott mellékhelység, garázs, konyha, étkező és nappali található. Az alsó szint konditeremmel, bárral, játékteremmel, egy hálószobával van ellátva.
Hiba lenne azt hinni, hogy a klasszikusokba bele lehet túrni, de elnézve a sziklák fojtott vadságát és az óceán csapdosó hullámait, úgy gondolom Emily Brontё kétszer meggondolná, üvölt-e eléggé az a mocsaras vidék.
