Lapos hátszín
A vesepecsenye után a lapos hátszín a marha legértékesebb része, amihez széles körű felhasználhatóság is társul. Változatosan elkészíthető, lehet egyben sütni, párolni. Szeletelve grillezni vagy különféle szószokkal (mondjuk vadas) tálalni.
Frissen sütve is fogyasztható, főleg a borjú lapos hátszín esetében jó megoldás ez az elkészítési mód. A borjú lapos hátszínt vesés néven érdemes keresni a hentesüzletekben.
Hátszínnek a marha hátának felső részénél, a gerincoszlophoz közel eső nagy húst adó területet hívjuk. Két részt különböztetünk meg a hátszínen belül: a bélszínhez közelebbi lapos hátszínt, amivel bordaként és kotlettként is találkozhatunk a boltok polcain és a magas hátszínt, vagy más néven rostélyost. Amerikában azonban másként vágják a marhák húsát, a hátszín is több részre oszlik és természetesen más megnevezéssel kerül eladásra. Ez adja többek között a híres T-bone steaket, ami részben lapos hátszínből, részben már bélszínből áll.
