Dobd el a futócipőt, mezítláb az igazi!

Mezítlábas futók jelentek meg az pályákon, akik váltig állítják, hogy cipőben nekivágni a kilométereknek kész őrültség. Vajon van igazság abban, amit mondanak, vagy ez is egy újabb divathóbort, aminek semmi alapja?


Mezítlábas futók jelentek meg az pályákon, akik váltig állítják, hogy cipőben nekivágni a kilométereknek kész őrültség. Vajon van igazság abban, amit mondanak, vagy ez is egy újabb divathóbort, aminek semmi alapja?

A mezítlábas, vagy minimalista futók azok a csodabogarak, akik cipő nélkül, mezítláb, esetleg kifejezetten e célra kifejlesztett, zokniszerű lábbeliben vágnak neki napi adagjuknak. Talán elsőre furcsának tűnhet a látvány, ám a mezítlábas futás talán mégsem akkora őrültség.

A minimalista futás elvileg javítja a cipők miatt „elrontott” futási technikát – futócipőben a talpunkon landolunk minden lépésnél, mezítláb viszont ez lábfejünk elejére, az ujjak közelébe helyeződik át. A mozgalom elhivatottjai a mexikói Tarahumara törzsre hivatkoznak, akik napi szinten ultramaratoni távokat teljesítenek cipő nélkül, maguk készítette vékony szandáljukban.

A törzs tagjai egyébként úgy tartják, minél többet fut az ember, annál közelebb kerül Istenhez. Az emberfeletti távolságokat a technikájuknak köszönhetik – a fent említett lábfej-elején landolásnak és gyors elrugaszkodásnak – melyet a mozgalom el is nevezett Tarahumara-futásnak. Természetesen nem magyarázható csupán ennyivel a hihetetlen teljesítményük, a törzs étrendjében, kultúrájában nyilván rengeteg különbség van a nyugati emberéhez képest.

A mezítlábas futás nálunk egyelőre élénk vita tárgya. Ha te mégis úgy döntesz, hogy kipróbálod, a fokozatosság a kulcs. Ne vágj neki rögtön mezítláb a kilométereknek, szerezz be helyette minimalista futócipőt, amit eleinte inkább ellipszis tréneren vagy futópadon használj, mezítláb csupán rövidebb sétákat ejts meg a ház körül. Lábizmaid fokozatosan megerősödnek majd, a séták hosszabbak lesznek, és végül cipő nélkül, szabadon vághatsz neki a távolságoknak. 


Címkék: