Örökbe adni egy kisbabát…

Egyre több szülőpár várakozik örökbe fogadható babára, hiszen növekszik a termékenységi zavarokkal küzdő párok száma.  Sokszor halljuk, hogy fogy a magyar népesség, az abortuszok száma viszont évről évre nő.


Egyre több szülőpár várakozik örökbe fogadható babára, hiszen növekszik a termékenységi zavarokkal küzdő párok száma.  Sokszor halljuk, hogy fogy a magyar népesség, az abortuszok száma viszont évről évre nő.


A termékenységi zavarokkal, meddőséggel küzdő nők a hosszú évek, az idegőrlő várakozás és a sokadik sikertelen lombik után gyakran döntenek az örökbefogadás mellett. Ez is egy szép, küzdelmes, de teljes értékű formája az anyává, szülővé válásnak.

Bevallom, sokáig én is elítéltem azokat a nőket, akik örökbe adják a gyermeküket, nem értettem, hogyan képesek erre 9 hónap után.


Pályám kezdetén, gyakorló pszichológusként állami gondozott serdülőkkel, nehéz helyzetben lévő fiatal nőkkel kezdtem dolgozni. Megismertem őket, a gondolataikat, az érzéseiket, és a körülményeket, amelyekkel szembe kellett nézniük.


Az örökbeadást fontolgató anyákat a társadalom még ma is elítéli, ami nagymértékben meghatározza az anya végső döntését: megtartsa vagy megszakítsa a terhességét. A nő kérésére végzett terhességmegszakítás ellenben teljesen elfogadott, sőt, akár könnyedén el is titkolható, így önnön - gyakorta szélsőséges méreteket öltő - lelkiismeretén kívül nem kell egyéb számonkérésre számítania az anyának.


Szeretném leszögezni, hogy alapjában véve nem vagyok abortuszellenes. Hangsúlyozom, hogy minden nőnek joga van eldönteni, hogy mi a számára legelfogadhatóbb, lelkileg legkevésbé megterhelő megoldás.


Mégis fontosnak tartom elmondani, hogy talán több gyermek menekülhetne meg, több megfogant magzat kaphatná meg az élet ajándékát, ha a nők a társadalom elítélése nélkül dönthetnének  várandósságuk sorsáról, és ha úgy látják jobbnak, merjék megmenteni gyermekük életét, és szerető, gyermekre vágyó szülőknek örökbe adni őt. A terhesség előrehalad, a baba megmozdul, az érzelmek megszületnek, a helyzet bonyolódik. Az anya ebben a helyzetben a legtöbbet adja, ami tőle telik: a testét, a gondolatait, a vívódásait. Ha kemény döntések árán is, de biztosítja a baba számára az életéhez való jogot.


A baba megszületése után mind az újszülött,  mind az örökbeadó, mind az örökbefogadó szülő új élete is gyásszal kezdődik. A baba elgyászolja vér szerint szülőjét, az örökbeadó anya elgyászolja gyermekét, az örökbefogadó szülőknek pedig véglegesen el kell fogadniuk, hogy nem vér szerinti gyermeküket fogják nevelni, és egy életen át szeretni. Ebben az esetben azonban a gyász jó eséllyel mindenki számára  feldolgozható, és az ÉLET megy tovább.


Ma már nem elítélem, hanem tisztelem azokat a nőket, akik nehéz helyzetük ellenére is az életet választják a gyermekük számára.

Címkék: