Pokolian jó lakóház, templomból
Extrém helyszín, különleges igények. A vágyott otthon egy holland falu réges-régi temploma volt, az átalakítást pedig a pajkos egymásra kacsintás gyermeki hangulata fűszerezte. A képzeletet valósággá a holland Ronald Olthof (LKSVDD Architecten) formálta.A Haarlo településen álló majd’ kilencven éves – restaurálásra szoruló – épület a munkálatok befejeztével érdekes kettősséget hordoz. A homlokzat egészében megőrizte az eredeti külsejét – harangtorony, óra, íves ólomüveg ablakok, minden autentikus maradhatott. Azonban ha bekopogtatunk, szakrális jellegre ne számítsunk. A minimalista stílusú lakás az egyházi jelleget kiegészítőkben őrzi csak, mint például az irodában a kereszt alakot formáló lámpa. A hatalmas belső tér megmaradt, egyetlen hozzáépítés történt csupán, az alvásnak, frissítő fürdőnek szentelt félemelet. Ide egy cseppet sem hétköznapi lépcsőn futhatunk fel. A lépcsőfokokat és oldalfalat borító, élettel teli vörös szín elemi erővel töri meg a falakon uralkodó fehérséget. Új lakóinak mottója, hogy ápolni kell a bennünk szunnyadó gyermeki lelkületet. A régi padlódeszkával bevont lépcső is így lett főszereplő. Térelválasztóként elkülöníti a konyhát, a nappalit és a dolgozószobát. Egyszerre beépített konyha, hangtompító elem és toalett, amellett, hogy a nappali falaként a képeknek ad helyet. Ez azonban a trükkös, mókás megoldásoknak csak a nyitó darabja. A dolgozószobában lazításként kedvére hintázhat bárki, és a ház előtti gyepre sem árt odafigyelni, nehogy a nyájból elkóboroljon akár egyetlen bárány is.
Extrém helyszín, különleges igények. A vágyott otthon egy holland falu réges-régi temploma volt, az átalakítást pedig a pajkos egymásra kacsintás gyermeki hangulata fűszerezte. A képzeletet valósággá a holland Ronald Olthof (LKSVDD Architecten) formálta.
A Haarlo településen álló majd’ kilencven éves – restaurálásra szoruló – épület a munkálatok befejeztével érdekes kettősséget hordoz. A homlokzat egészében megőrizte az eredeti külsejét – harangtorony, óra, íves ólomüveg ablakok, minden autentikus maradhatott. Azonban ha bekopogtatunk, szakrális jellegre ne számítsunk.
A minimalista stílusú lakás az egyházi jelleget kiegészítőkben őrzi csak, mint például az irodában a kereszt alakot formáló lámpa. A hatalmas belső tér megmaradt, egyetlen hozzáépítés történt csupán, az alvásnak, frissítő fürdőnek szentelt félemelet. Ide egy cseppet sem hétköznapi lépcsőn futhatunk fel. A lépcsőfokokat és oldalfalat borító, élettel teli vörös szín elemi erővel töri meg a falakon uralkodó fehérséget.
Új lakóinak mottója, hogy ápolni kell a bennünk szunnyadó gyermeki lelkületet. A régi padlódeszkával bevont lépcső is így lett főszereplő. Térelválasztóként elkülöníti a konyhát, a nappalit és a dolgozószobát. Egyszerre beépített konyha, hangtompító elem és toalett, amellett, hogy a nappali falaként a képeknek ad helyet. Ez azonban a trükkös, mókás megoldásoknak csak a nyitó darabja. A dolgozószobában lazításként kedvére hintázhat bárki, és a ház előtti gyepre sem árt odafigyelni, nehogy a nyájból elkóboroljon akár egyetlen bárány is.
