Nem győztünk kapkodni a vizespalack után – Ilyen volt az első bikram óra
- írta: Nagy Kitti
- 2014.05.22
Izgatottan írom fel a nevem a résztvevők listájára. Az oktató kötelességének érzi, hogy szóljon pár szót, mielőtt belépek az oroszlánbarlangba. Nagy a forróság, fontos a folyadékpótlás. Persze, van nálam víz. Csak nem elég.
Izgatottan írom fel a nevem a résztvevők listájára. Az oktató kötelességének érzi, hogy szóljon pár szót, mielőtt belépek az oroszlánbarlangba. Nagy a forróság, fontos a folyadékpótlás. Persze, van nálam víz. Csak nem elég.
Szerencsére az öltözőben egy tapasztalt jógázó figyelmeztet, hogy a szerencsétlen kis 750 mililiteres palackom az első félórában kiürül majd, így beszerzek gyorsan egy nagyobb kiszerelésűt. Én nem hittem el, de tényleg szükség van a minimum másfél liter vízre.
A terembe viszonylag korán lépek be, a többi jógázó elszórva pihen a matracán, követem hát a példájukat. Valódi nyárrajongóként élvezem a – még – kellemes meleg szoba ölelését. A heverészés nem tart sokáig, az oktató belép az ajtón, és nagyvonalakban elmondja, mit várjunk az elkövetkező 90 percben. Izzadást mindenképpen.
Komoly és hangos légzőgyakorlattal kezdünk, aztán szép sorban nekiállunk a 26 gyakorlatnak, mindegyikből két sorozatot végzünk.
Alapvetően tetszett az óra. Kívül kevésbé, de belül tisztán lépek ki a teremből, valahogy mégsem teljes az élmény. Volt már jobb is, ez a problémám. Hozzászoktam az ashtanga pattogós dinamikájához, és bár 40C0-ban nyilván nem ugrálhat az ember, mégis hiányzik az a kellemes és elégedett fáradtság, amit általában érzek egy jóga óra után. Úgy érzem, a bikram remekül fejleszti a hajlékonyságot, nekem azonban hiányzik, hogy az izmaim nyöszörögjenek a fáradtságtól.
