pirított fenyőmag
A fenyőmagot tartalmazó receptek általában megkívánják a magok előzetes megpirítását. A száraz pirítás – a legtöbb maghoz hasonlóan – remekül kihozza az aromáját, ez főleg akkor célszerű, ha további feldolgozás nélkül kerül az ételbe, például salátákhoz, teába vagy díszítőelemként alkalmazzák.
Az egyik legismertebb fenyőmagot is használó receptbe, a pesztóba viszont nyersen kell beletenni a magokat.
Az olasz konyha a pesztón kívül is előszeretettel használja a fenyőmagokat, például hús- és halételekhez, de édességekhez is adják. Az ázsiai ételek is gyakran kérnek fenyőmagot, de alkalmazásával érdemes óvatosnak lenni, mert magas zsírtartalma miatt hamar avasodnak a szemek. A már felbontott zacskóban lévő magokat nem szabad sokáig tárolni, de még a frissen beszerzett fenyőmagot is kóstold meg főzés előtt.
A fenyőmag nem egy konkrét fenyő magja, sokkal inkább egy gyűjtőnév, hiszen közel száz fenyőfajta magja ehető, csak nem mindet érdemes betakarítani. A természetben rengeteg helyen előfordulnak a magot adó fenyők, így már az őskorban is akadtak bátor szakácsok, akik fenyőmagot szüreteltek. A kinézetében napraforgóhoz hasonlító magot mézzel tartósították, de teaként is itták elődeink. Íze mellett gyógyhatást is tulajdonítanak neki. Erősíti az immunrendszert, csökkenti az étvágyat és a vérnyomást, és a szívre is pozitív hatással van.
