Együnk aranyat, és öblítsük le ezüsttel!
- írta: Peitli Csilla
- 2013.02.01
Nem egy Guiness rekordra áhítozó hóbortos egyén magánakciójáról van szó, és még csak nem is a banki szolgáltatásokban csalódott ügyfelek élik fel ilyenformán aranytartalékaikat. A nemesfémek egyszerűen csak meghódították a konyhákat is.
Nem egy Guiness rekordra áhítozó hóbortos egyén magánakciójáról van szó, és még csak nem is a banki szolgáltatásokban csalódott ügyfelek élik fel ilyenformán aranytartalékaikat. A nemesfémek egyszerűen csak meghódították a konyhákat is.
Az arany mint a gazdagság és az időtálló értékek szimbóluma már a legrégebbi korok óta ismert az emberiség előtt. A jól ismert ékszereken kívül orvosságok és kozmetikumok alapanyagaként is fel-feltűnik egy kis arany vagy ezüst a történelem forgatagában. Legújabban pedig már az ételeink sem kerülhetik el az aranyba bújtatott csillogást.
Vagy az ehető nemesfém nem is annyira modern kori találmány? Nem bizony, hiszen már a fényűző középkori lakomákon is feltűnt, ahol főként italokban került asztalra a jómód és pazar életvitel eme jelképe, de Japánban teát és édességet is készítettek aranyos kivitelben.
A jelenleg E175-ös kóddal azonosított ehető arany különféle formákban várja, hogy egy elegáns vacsora vagy egy kivételes desszert kiegészítőjeként tündökölhessen. Létezik belőle vékony fólia (a 22 karátos a leggyakoribb változat), csillag, pehely és por is, csakúgy mint az ehető ezüstből, mely talán egy csipetnyit kevésbé népszerű, holott az ára jóval kedvezőbb a nap fényével ragyogó társánál.
Az egyébként semmilyen ízzel és illattal nem rendelkező leheletnyi dekoráció fogyasztása az egészségre nem ártalmas, bár érdemes a minél nagyobb karátszámú, ezáltal tisztább anyagokat választani a főzéshez, dekoráláshoz. De a pompára éhes szkeptikusoknak sem kell lemondani a fényűzésről, hiszen már gyémánttal megkoronázott ételkülönlegességek is kaphatóak. Csak győzzük pénztárcával!
