Élő híd fügéből
- írta: Peitli Csilla
- 2013.02.03
India egyik legtávolabbi sarkában, mélyen az őserdőben él egy nép, amely beton és vashuzal nélkül is olyan komplex hídhálózatot épített erdeikben, melynek most csodájára jár a világ.
India egyik legtávolabbi sarkában, mélyen az őserdőben él egy nép, amely beton és vashuzal nélkül is olyan komplex hídhálózatot épített erdeikben, melynek most csodájára jár a világ.
Északkelet-Indiában, a világ legcsapadékosabb pontjának is tartott Khasi-hegyekben élnek azok a különleges hídépítők, akik szaktudásukat nem neves egyetemeken sajátították el, hanem családi hagyományként szívták magukba. A területen, ahol nem ritka az évi 12 méter csapadék sem, mindent behálóznak az esős évszakban felduzzadó veszélyes folyók, melyek korlátot szabnak a khasi nép mozgásának. A magas vízhozam nemcsak az erdőn való átkelést lehetetleníti el, de a magas páratartalom miatt az épített hidak is hamar elkorhadnának, így meg sem kísérlik ezek felállítását. Van viszont egy különös megoldásuk, mely lehetővé teszi, hogy mégis könnyen járhassanak az erdőben: az élő hidak. Ahelyett, hogy kivágnák a fákat a hídépítéshez, a khasi nép fiai és lányai inkább utat mutatnak nekik, hogyan és merre nőjenek.
Az itteniek az élő híd létrehozásához ideális alapanyagra találtak az indiai füge fájában, mely nemcsak gyorsan nő, de kezdetben vékony gyökérzetét irányítani és formálni sem nehéz. Vagy fakéreg segítségével terelik megfelelő irányba a gyökereket vagy a már meglévő alapokat erősítik és alakítják vele folyamatosan, hogy minél stabilabb, könnyebben használható utat kapjanak.
A hidat ugyanis nem lehet csak úgy magára hagyni, folytonos „útmutatásra” van szüksége, míg el nem éri végleges formáját. Ez pedig több emberöltőt is felölelhet. Egy-egy híd gondozása ezért az azt létrehozó család feladata, mely szülőről gyermekre száll.
Egy újonnan telepített híd már 15 év elteltével alkalmassá válik emberi használatra, innentől pedig már csak az időn múlik mérete és szilárdsága.
A Khasi-hegyeket behálózó hídrendszerben a kalandvágyó utazók láthatnak több szintes hidakat, 100 méternél is hosszabb példányokat vagy akár 500 évesnél is öregebb darabokat, melyek a régmúlt mestereinek ötletességét dicsérik.
A hidak mellett a fügefát jól ismerő helyiek élő létrákat és utakat is készítenek, melyek karbantartása eleinte macerásnak tűnik, de még a több tucat hidat számláló hálózattal együtt sem kerül milliókba a felújításuk.
Ha ezt a Margit híd építői tudták volna...
Név: Élő hídhálózat
Hely: India, Meghálaja állam
Kor: 500 év
Építők: Khasi népcsoport
