Kinek higgyünk az élelmiszerekkel kapcsolatban?
- írta: Peitli Csilla
- 2014.04.26
Míg régebben elég volt, ha valami finom, jó hírű vagy bevált alapanyag, addig ma már egy kisebb tudóshadsereg kell, hogy kutatási eredményekkel megtámogatva elmondja nekünk mit is ehetünk és miért. Vegyük például a kókuszolaj esetét. A növényi kontra állati zsiradék időről-időre fellángoló vitájából egyértelműen pozitívan került ki a kókuszolaj, ami pár évtizeddel ezelőtt is még kifejezetten tiltólistás élelmiszernek számított. Ma, ha körülnézünk a lakásban, a kókuszolaj mindenütt ott van a konyhától kezdve a szépségápolási szereket tartalmazó fürdőszobai szekrényig. Ápolja a hajunkat, meggyógyítja a sérülékeny, berepedezett bőrünket, és finomabbá (egészségesebbé) teszi ételeinket. Sőt, egy Journal of Alzheimer's Disease-ben megjelenő tanulmány szerint még a betegség ellen is hatásos fegyver lehet.De vajon a 90%-ban telített zsírsavakból álló olaj tényleg ennyire egészséges?És ha igen, miért volt „kiközösítve” a 80-as években? A válasz ma úgy tűnik, hogy a tudomány és az élelmiszeripar fejlődésében együttesen keresendő, hiszen a régebbi finomítási eljárások során keletkezett kókuszolaj valóban tele volt ártalmas transz-zsírokkal. Ma már sokkal naturálisabb formában juthatunk hozzá az olajhoz, és így ténylegesen kiélvezhetjük a természet adta előnyeit. Az Amerikában országszerte, például a Cornell Egyetemen, a Harvadon vagy a Cleveland-i Klinikai Wellness Intézetben folyó tudományos kutatások is igazolni látszanak a kókuszolaj sokrétű áldásos hatását. A nemrégiben újra felfedezett alapanyag kapcsán a hosszútávú eredmények azonban hiányoznak, így annak eldöntése, hogy valóban következmények nélkül ehetünk-e kókuszolajat napi rendszerességgel vagy sem, egyelőre inkább jóstehetség, mint tudományos felkészültség kérdése. A kókuszolaj ügy tanulsága tehát nem az, hogy a modern szemlélet és technológiai rálátás rehabilitálhat egy már régen leírt alapanyagot is, hanem, hogy ha hagyjuk magunkat befolyásolni minden diéta trendtől és jól hangzó eredménytől, akkor hamarosan nem szakácsoktól leshetjük el a főzés fortélyait, hanem kémikusoktól. Ha valóban egészségesen szeretnénk étkezni, akkor először is őrizzük meg józanságunkat és a gyakran váltogatott divatirányzatok helyett maradjunk az arany középúton. Onnan nehezebb rossz útra keveredni!
Míg régebben elég volt, ha valami finom, jó hírű vagy bevált alapanyag, addig ma már egy kisebb tudóshadsereg kell, hogy kutatási eredményekkel megtámogatva elmondja nekünk mit is ehetünk és miért.
Vegyük például a kókuszolaj esetét. A növényi kontra állati zsiradék időről-időre fellángoló vitájából egyértelműen pozitívan került ki a kókuszolaj, ami pár évtizeddel ezelőtt is még kifejezetten tiltólistás élelmiszernek számított. Ma, ha körülnézünk a lakásban, a kókuszolaj mindenütt ott van a konyhától kezdve a szépségápolási szereket tartalmazó fürdőszobai szekrényig. Ápolja a hajunkat, meggyógyítja a sérülékeny, berepedezett bőrünket, és finomabbá (egészségesebbé) teszi ételeinket. Sőt, egy Journal of Alzheimer's Disease-ben megjelenő tanulmány szerint még a betegség ellen is hatásos fegyver lehet.
De vajon a 90%-ban telített zsírsavakból álló olaj tényleg ennyire egészséges?
És ha igen, miért volt „kiközösítve” a 80-as években? A válasz ma úgy tűnik, hogy a tudomány és az élelmiszeripar fejlődésében együttesen keresendő, hiszen a régebbi finomítási eljárások során keletkezett kókuszolaj valóban tele volt ártalmas transz-zsírokkal. Ma már sokkal naturálisabb formában juthatunk hozzá az olajhoz, és így ténylegesen kiélvezhetjük a természet adta előnyeit. Az Amerikában országszerte, például a Cornell Egyetemen, a Harvadon vagy a Cleveland-i Klinikai Wellness Intézetben folyó tudományos kutatások is igazolni látszanak a kókuszolaj sokrétű áldásos hatását. A nemrégiben újra felfedezett alapanyag kapcsán a hosszútávú eredmények azonban hiányoznak, így annak eldöntése, hogy valóban következmények nélkül ehetünk-e kókuszolajat napi rendszerességgel vagy sem, egyelőre inkább jóstehetség, mint tudományos felkészültség kérdése.
A kókuszolaj ügy tanulsága tehát nem az, hogy a modern szemlélet és technológiai rálátás rehabilitálhat egy már régen leírt alapanyagot is, hanem, hogy ha hagyjuk magunkat befolyásolni minden diéta trendtől és jól hangzó eredménytől, akkor hamarosan nem szakácsoktól leshetjük el a főzés fortélyait, hanem kémikusoktól. Ha valóban egészségesen szeretnénk étkezni, akkor először is őrizzük meg józanságunkat és a gyakran váltogatott divatirányzatok helyett maradjunk az arany középúton. Onnan nehezebb rossz útra keveredni!
