Balatonfüredi borhetek – láttuk, ízleltük!
A part mentén pörgő-forgó vízi dodzsemesek színes járgányaikból, a kezükben borospohárral andalgó látogatók a partról mustrálhatták a kikötői hajóforgalmat, a csapatokba verődött hattyúkat és a parton felállított takaros faházakat. Ezekben 24 kiállító pincészet várta ugyanis a nagyérdeműt három héten keresztül az immár 82. évébe lépő Balatonfüredi borheteken.
A part mentén pörgő-forgó vízi dodzsemesek színes járgányaikból, a kezükben borospohárral andalgó látogatók a partról mustrálhatták a kikötői hajóforgalmat, a csapatokba verődött hattyúkat és a parton felállított takaros faházakat. Ezekben 24 kiállító pincészet várta ugyanis a nagyérdeműt három héten keresztül az immár 82. évébe lépő Balatonfüredi borheteken.
Ottjártunkkor, a kellemes 30 fokban, még inkább tudtuk értékelni a hely szépsége mellett annak hasznosságát. A Tagore sétány látványra sem utolsó, de a lombjaikban összeérő platánfa sorok között éppen csak átszűrődtek a napsugarak. A csillogó tükrű Balaton pedig most csak a körítést adta az eseményhez, amihez azért a látszat ellenére elég sok köze van. Hiszen a balatonfüred-csopaki borvidéken is kedvezően hat a hatalmas vízfelület a hőmérsékletre, így tőle is függ, mi kerül ősszel a présbe.
Hogy mi került bele tavaly, és annak milyen bor lett az eredménye?
Sokat sejtet, hogy a 24 kiállító közül jó néhánynál kóstolhattak a borkedvelők hazai és nemzetközi versenyeken elért arany-, ezüst-, bronzérmes borokat. Bár a füredi borhetek nem verseny, de egy nagyközönségnek szánt gasztroprogramon ugyanolyan fontos, hogy a legkiválóbb portékájukat vonultassák fel a borászok. Ahogy Szabó Gergő, a füredi borheteken immár 10. éve kiállító Szabó és Fia Borpince egyik tulajdonosa is fogalmaz: „a borértő közönséget is várjuk, de a másik cél, hogy a még nem borrajongókkal is megszerettessük, megismertessük a jó borokat. Mindkét szempontból fontos ezért, hogy kiváló minőséggel tudjunk kiállni a nagyközönség elé.” Leteszteltük hamar – az idei Országos Borversenyen aranyérmes száraz szürkebarátjuk egész biztosan nem zsákbamacska.
A kiegyensúlyozott, kiváló felhozatalt azonban minden díjnál és éremnél jobban bizonyította, hogy valamennyi faháznál szinte egyenlően oszlott meg a fűszeres, testes olaszrizlinget, a lágy, intenzív illatú rizlingszilvánit, esetleg tüzes vörösbort kortyolgató, kellemes csevejbe merülők aránya.
Ráadásul nemcsak a borok, de a mellé kínált harapnivalók között is találhatott magának mindenki ízlelgetni valót. A mangalica zsíros kenyér vagy pogácsa mellett az egyik legmeghökkentőbb a konyakos libamájkrémes kenyeret kínáló kiírás volt. Persze aki ezeknél is testesebb éhségűzőre vágyott, az válogathatott a pincészetek faházai között pecsenyéjét sütögető árusoktól.
A remek hangulatot teremtő utcazenészek és finom falatok között minket azért az is érdekelt, vajon egy ilyen rendezvényen részt venni inkább csak rang, vagy a pincék év közben is érzik egy ilyen program jótékony hatását? Szabó Gergő borász szerint mindenképpen: „...egy ilyen esemény után akad, aki ellátogat hozzánk évközben is, de fordítva is igaz. A pincészetben korábban megfordult vendégek itt már megkeresnek minket.”
Aki tehát most lemaradt, az jövőre pótolhatja a kellemes élményeket, hiszen a borászatok és a város évről-évre minőséggel készülnek.
