Remek vacsora utáni italok taljánföldről
Nemcsak a heves temperamentum, de úgy tűnik, a találékonyság is régóta sajátja az olaszoknak. Ez lehet az oka, hogy megannyi csúcsminőségű boruk mellett két olyan – a szőlőszemekhez azért szorosan kötődő – különlegességgel is büszkélkedhetnek, mint a tüzes grappa a karakteres ízek kedvelőinek, és a vino alla mandorla, vagyis a mandulabor az édes pillanatokra.
Nemcsak a heves temperamentum, de úgy tűnik, a találékonyság is régóta sajátja az olaszoknak. Ez lehet az oka, hogy megannyi csúcsminőségű boruk mellett két olyan – a szőlőszemekhez azért szorosan kötődő – különlegességgel is büszkélkedhetnek, mint a tüzes grappa a karakteres ízek kedvelőinek, és a vino alla mandorla, vagyis a mandulabor az édes pillanatokra.
A földesurak is meglepődtek volna
Az észak-olaszországiak legalábbis, akik mit sem sejtve adományozták a szőlő préselése után megmaradt szár-, héj- és magrészeket, vagyis a szőlőtörkölyt a parasztoknak. Ők felfedezték a lehetőséget benne. Áztatták, újrapréselték, és a kapott vinellót lepárolták. Az így készült, 40-46 fokos törkölypárlat, a grappa elindult világhódító útjára. A 12. századi gyógyászati célú kolostori előállítástól, majd a 14-15. századi parasztság körében történő elterjedésétől hosszú és sikeres utat tett meg, hiszen mára már EU-oltalom alatt áll, mely szerint csak a félszigeten termett és préselt törkölyt használhatják fel az előállításához. A polcokon pedig számtalan fajtával találkozhatunk. Palackoznak hordóban érleltet és érlelés nélküli nedűket, de gyümölccsel vagy mézzel ízesítettek is elcsábíthatnak minket. Az sem ritka, ha szőlőfajta szerint is válogathatunk köztük. Vajon egy chardonnay vagy egy merlot esne jobban a vacsora után? És mivel bolondítsuk meg a kávénkat (hiszen a caffé correttóhoz az olaszok grappát adnak)?
A desszert utáni lágyabb ízeket a déli fuvallatok hozzák
Szicíliában markolják fel ezeket, és meg sem állnak velük a poharunkig. Történetét többféleképpen mesélik. Egyik szerint az első, titkos receptet Don Vincenzo Blandano készítette a huszadik század elején, de a gyógynövényekkel is spékelt egyedülálló összetételt azóta sem sikerült megfejteni.
Ami kétségtelen, hogy ha ma belekóstolunk a Marsala fehérbor és mandulaolaj házasításával készült hűvös, édes csemegébe, marcipános ízzel kényeztetjük ízlelőbimbóinkat. Az édes fehérborhoz még erjedéskor adagolják a frissen sajtolt keserűmandula olaját, így egy alacsony alkoholtartalmú, 16 fokos, ám intenzív aromájú különlegességet kapnak. Kellemes záróakkordja lehet egy naplementében töltött tengerparti vacsorának.
