Hídból város… Olaszország megint nagy ötlettel rukkolt elő!
- írta: Peitli Csilla
- 2014.05.01
A mindennapos átmenő forgalmat bonyolító olaszországi hidak szeretnék megtartani látogatóikat, és hosszabb maradásra csábítanák mindazokat, akik rájuk lépnek? Vagy csak elfogytak volna a beépítésre alkalmas területek a nagy csizmában és már a hidakat kezdik bevonni a lakótelep fejlesztési projektekbe? Nem, ez csak a hídmegőrző tervezet extrém változata.A régi, jócskán felújításra szoruló hidak fenntartható módon való átalakítására és megőrzésére kiírt pályázat mozgatta meg az Oxo Architecture tervezőjének, Manal Rachdinak a fantáziáját, aminek egy elképesztően látványos projekt lett a vége. A hidakat, mint önálló függőleges városokat újraértelmező tervező nagyban gondolkodott, és egy egész kis kozmoszt hozott létre a leharcolt vasszerkezetekből. Rachdi szerette volna, ha a tájba tökéletes illeszkedő hidakat és az onnan szemük elé táruló kivételes látványt nemcsak az átsuhanó autók ablakából csodálhatnák meg az emberek, hanem tartósan berendezkedve, állandóan élvezhetnék. Ezért a hidak tartópilléreire egy olyan megújuló energiaforrást használó városképet tervezett, ahol egymás alatt találhatunk üvegfalakkal bíró apartmanokat, boltokat és éttermeket. A felülről lefelé építkező „háztömb” leg(f)első szintje egy parkolóval is ellátott induló terület, ahonnan lifttel vagy lépcsővel mehetnek le a lakók a mélyben húzódó lakásaikhoz. A némileg elszigetelten létező közösség a tervek szerint nemcsak energiaszükségletéről gondoskodna önállóan, de a boltok, munkahelyek, iskolák szintjén sem szorulna segítségre, így a lakóknak el sem kellene hagyniuk a saját hídjukat – ha nem akarják. Az izgalmas és lenyűgöző megjelenésű hídvárosok megvalósulásának útjában egyedül az anyagi háttér megteremtésének nehézségei állnak. Ha sikerülne befektetőt találni a tervezethez, az olasz tengerpartot lecserélve pár év múlva már akár mi is jöhetnénk ide nyaralni, egyenesen a híd alá.
A mindennapos átmenő forgalmat bonyolító olaszországi hidak szeretnék megtartani látogatóikat, és hosszabb maradásra csábítanák mindazokat, akik rájuk lépnek? Vagy csak elfogytak volna a beépítésre alkalmas területek a nagy csizmában és már a hidakat kezdik bevonni a lakótelep fejlesztési projektekbe? Nem, ez csak a hídmegőrző tervezet extrém változata.
A régi, jócskán felújításra szoruló hidak fenntartható módon való átalakítására és megőrzésére kiírt pályázat mozgatta meg az Oxo Architecture tervezőjének, Manal Rachdinak a fantáziáját, aminek egy elképesztően látványos projekt lett a vége.
A hidakat, mint önálló függőleges városokat újraértelmező tervező nagyban gondolkodott, és egy egész kis kozmoszt hozott létre a leharcolt vasszerkezetekből. Rachdi szerette volna, ha a tájba tökéletes illeszkedő hidakat és az onnan szemük elé táruló kivételes látványt nemcsak az átsuhanó autók ablakából csodálhatnák meg az emberek, hanem tartósan berendezkedve, állandóan élvezhetnék. Ezért a hidak tartópilléreire egy olyan megújuló energiaforrást használó városképet tervezett, ahol egymás alatt találhatunk üvegfalakkal bíró apartmanokat, boltokat és éttermeket.
A felülről lefelé építkező „háztömb” leg(f)első szintje egy parkolóval is ellátott induló terület, ahonnan lifttel vagy lépcsővel mehetnek le a lakók a mélyben húzódó lakásaikhoz. A némileg elszigetelten létező közösség a tervek szerint nemcsak energiaszükségletéről gondoskodna önállóan, de a boltok, munkahelyek, iskolák szintjén sem szorulna segítségre, így a lakóknak el sem kellene hagyniuk a saját hídjukat – ha nem akarják.
Az izgalmas és lenyűgöző megjelenésű hídvárosok megvalósulásának útjában egyedül az anyagi háttér megteremtésének nehézségei állnak. Ha sikerülne befektetőt találni a tervezethez, az olasz tengerpartot lecserélve pár év múlva már akár mi is jöhetnénk ide nyaralni, egyenesen a híd alá.
