kagyló
Az ehető és tenyésztett kagylók közé tartozó fekete kagyló természetes élethelye az európai tengerekben keresendő. A sziklafalra tapadva élnek ezek a háromszög alakúra hasonlító, feketés-lilás élőlények.
A kagylóhéjban bújik meg maga a kagylótest, ami fogyasztható, színe a sárgától a narancssárgáig terjed. Hollandiában hatalmas telepeken tenyésztik, innen viszik Európa szerte frissen és fagyasztva. A tengerparti népek természetesen a frissen készült kagylóra esküsznek, melyet szeptembertől februárig gyűjtenek, ekkor a legfinomabb.
Elkészítése viszonylag egyszerű: a megtisztított héjú (és szakálltalanított) kagylókat vízben, borban vagy valamilyen paradicsomos szószban párolják pár percig. A friss kagylók elkészítésénél fontos, hogy csak teljesen zárt példányok kerüljenek a fazékba, a már kinyíltakat az egészségügyi kockázatok miatt ki kell dobni. A kagylóhoz nagyon jól illik a paradicsomos és a fokhagymás íz. Jellegzetes fűszernövénye a petrezselyem, itala pedig a fehérbor, amit a főzéshez is felhasználhatunk. A kagylót hagyományosan evőeszköz nélkül eszik, a húsos testet egy üres héjjal csippentik ki a kinyitott kagylókból, amihez kenyeret vagy sült krumplit szervíroznak.
