Amikor döntés előtt állunk...

Népmesékben gyakran felbukkanó elem az útelágazás. Felnőttként megtapasztalhatjuk, hogy sokszor nem is annyira mesés az eligazodás, és a sárkányoktól még mindig jobban félünk, mint amennyire örülnénk a megtalált kincsnek.


Népmesékben gyakran felbukkanó elem az útelágazás. Felnőttként megtapasztalhatjuk, hogy sokszor nem is annyira mesés az eligazodás, és a sárkányoktól még mindig jobban félünk, mint amennyire örülnénk a megtalált kincsnek.


Kockázatvállalás, vállalati kockázat ─ napjaink divatkifejezései. Akinek bejön, azt gratulációkkal halmozzák el, akinek nem, azt kioktatják, általában azok, akiknek eszébe sem jut lelépni a járt útról. Mégis, mindig hallani olyanokról, akik hátat fordítanak a megszokottnak, és új ösvényeken haladnak céljaik felé. Mi a titkuk?


Kockáztatok, tehát vagyok

Aki egyszer megízleli a siker ─ állítólag édes ─ ízét, többé nem tud nélküle élni. Aki pedig nem éri el, amit szeretne, kitartásától függően újra és újra megpróbálja. A lényeg, hogy ha egyszer már jártál a saját utadon, nehezen tudod elfeledni az érzést. A komfortzónánk elhagyása felszabadító erővel bír, fejleszti kreativitásunkat, és ha kanyarokkal is, de közelebb visz a célunkhoz.


Követek vagy követnek?

Vannak, akik felismerik, hogy a járt út nem vezet sehová, vagy esetleg nagyon rossz irányba halad. Ha elindulnak a szerintük helyesnek tartott úton, könnyen vezetővé válhatnak. Lehet, hogy bele sem gondolnak, hogy ha az élen járnak, az azt jelenti, a hátuk mögé elkötelezett emberek állhatnak. Többnyire elég, ha szívvel-lélekkel hisznek az ügyükben, és azt érthetően kommunikálják a környezetük felé.


Utánam a vízözön?

Kétségkívül szükség van egy nagy adag bátorságra. Mert megeshet, hogy a dolgok mégis balul sülnek el. De ha így is lenne, kárpótolja őket a tudat, hogy megpróbáltak változtatni. Beleugrani az ismeretlenbe még akkor sem könnyű, ha pontosan tudjuk, hova szeretnénk eljutni. Ám néha még akkor is érdemes megpróbálni, ha eleinte magányos vándorok leszünk!


Címkék: