Mit tegyek? Félénk a gyerekem!
- írta: Spatrend Online
- 2013.03.20
A szégyenlős gyerekek nehezen barátkoznak, visszahúzódóak, és néha neveletlennek is tűnhetnek. Szülőként azt szeretnénk, hogy minél bátrabbak és szociálisabbak legyenek, de egyet ne felejtsünk el: a kezdeti félelem az ismeretlentől teljesen normális.
A szégyenlős gyerekek nehezen barátkoznak, visszahúzódóak, és néha neveletlennek is tűnhetnek. Szülőként azt szeretnénk, hogy minél bátrabbak és szociálisabbak legyenek, de egyet ne felejtsünk el: a kezdeti félelem az ismeretlentől teljesen normális.
Csemetédet szeretnéd büszkén bemutatni valakinek, de ő szégyenlősen elfordul, és szinte hozzád tapad? Ne légy csalódott, ha a kislányod vagy kisfiad félénk, és főleg ne éreztesd vele, hogy valamit rosszul csinál.
Az idegenekkel szembeni tartózkodás teljesen normális, felnőttként is alapvető emberi tulajdonságunk. Az érzékenyebb, a szülőkhöz nagyon kötődő gyerekeknél gyakoribb, hogy azonnal elfordulnak, és édesanyjuknál keresnek menedéket, ha ismeretlennel találkoznak. Ez azonban nem azt jelenti, hogy szociáliasan kevésbé fejlettek, csupán csak több időre van szükségük.
Ha nem erőltetjük az idegenekkel szembeni kontaktust, észrevehetjük, hogy előbb a szeme sarkából figyel, aztán egyre gyakrabban fordul az illető felé, végül pedig – lehet, hogy csak többszöri találkozás után – kapcsolatot fog vele teremteni. Adjunk neki tehát időt. A bátorításnak szánt “ne légy már ilyen szégyenlős!” felszólítás nem szerencsés, mivel bélyeget ragaszt a kicsire, amitől csak még kényelmetlenebbül érzi magát.
Próbáljuk pozitívan bátorítani, adjunk neki feladatokat, amiket fokozatosan nehezítve bárhol gyakorolhatunk vele. Például adja oda ő a pénzt a zöldségesnél, rendeljen ő az étteremben. Először mutasd meg neki, hogy kell, segíts neki, mit kérdezzen, mit mondjon. Tedd izgalmassá az élményt, és előbb-utóbb úgyis jelentkezik, hogy szeretné ő csinálni.
A lényeg, hogy semmit ne erőltess, hisz érzelmekről van szó, azt pedig úgysem tudod kikényszeríteni. Gondoljunk arra is, hogy bár a visszahúzódó gyerekek nehezebben teremtenek kapcsolatot, viszont mélyebben kötődnek, valamint érzékenységükből fakadóan sokkal érdeklődőbbek lehetnek az irodalom, a filozófia iránt, ezért már kiskoruktól bátorítsuk őket naplóírásra és az önkifejezés különböző formáira.
